Miyako elakarja hagyni a várost, de még utoljára felhívja Hirot. Mivel telefonját régebben a vízbe dobta, nyilvános fülkéről hívta fel. 100 másodpercet tudnak csak beszélni.
Miyako elmagyarázza a fiúnak, hogy gyerek korában senki nem figyelt rá, miután a szülei veszekedtek és nem szeretne senki terhére lenni. Fáj neki, hogy soha senki nem dícséri meg ha jó jegyet kapott az iskolában, vagy ha rossz dolgot tett, senki nem szídta le. Rosszul esik neki, hogy otthonnak egy helyet sem mondhat magának. Hiro megígéri, hogy ezeket mind megteszi a lánynak, amiket kér. Ha kell leszídja vagy éppen megdícséri. Az utolsó másodpercekben mindketten mondani akartak a másiknak valami fontosat. Figyelj rám én... de a kártyáról lemegy a pénz, így nem tudja meg egyikőjük sem, mit akar a másik mondani. Miyako sírva fakad, de hireteln a háta mögül meghallja Hiro hangját ...én szeretlek. Jön a szokásos csók és ölelés végül a lány Hirohoz költözik. |